Olyan részeg, mint a csap

Részeg, mint a csap

Nyelvünk különösen gazdag a részegség szólásszerű kifejezéseiben. Lehet valaki, hogy csak a legismertebb hasonlatokat említsük, részeg, mint az ágyú, mint a föld, mint a disznó, mint a dög, és lehet részeg, mint a csap. Hogy miért szoktuk a csaphoz is hasonlítani a részegséget, azt a szólás régi nyelvi és tájszólásokban használt változatai magyarázzák meg.

Legrégibb szólásgyűjteményünkben ezt az alakot találjuk: úgy ihatik, mint az csap. Az Ormánságban ma is így mondják: iszik, mint a csap. Mezőtúrról pedig ezt a változatát közölték: „olyan vót, mint a csap bésö víge”.

Tudjuk, hogy a hordóból rendszerint csapon ereszük ki a bort, érthető a szólás kialakulása, hiszen a csapba is úgy folyik a hordóból a bor, a csap is úgy fogadja magába az italt, mint az ivásban mérteket nem ismerő, feneketlen torkú ember. Amikor ezt úgy fejezték ki, hogy iszik, mint a csap, az iszik igét olyan értelemben használták, mint amilyenben például ebben a mondatban is szerepel: „A kiszáradt föld issza a vizet.” De mivel az iszik elsődleges jelentésében mégiscsak élőlénnyel kapcsolatban használatos, a ’csap’ fogalmának bizonyos megszemélyesítését érezték a hasonlatban. Ezt a megszemélyesítést tovább fokozták azzal, hogy az iszik igét tréfásan a sokat ivás eredményét jelölő részeg melléknévvel cserélték fel.

Szólásmondásunknak azonban más jellegű változata is keletkezett. A hasonlatból metafora lett: a csap szóhoz fűződő tudattartalomban annyira uralkodóvá vált a 'sokat ivó’ mozzanat, hogy az iszákos embert részeg csapnak vagy röviden csapnak is mondták.

Ahogy a sokat ivásra utalva csapnak mondták a részeges embert, úgy arra való célzással, hogy mindig tele van borral, vagyis olyan, mint a borostömlő, nevezték boriszáknak vagy röviden csak iszáknak is. Boriszák, iszák a XVI. század végen éppúgy jelentett ’részeges’-t, mint ahogy hasonló fejlődés eredményeképpen a csap és a részeg csap is.