A - Á

• Ha valaki folyton piszkál valamit, valakit, mindig rászól valakire, állandóan van egy “okos” megjegyzése pl.: ezt csináld, azt csináld, ide-oda küldi, akkor szoktuk hallani, vagy mondani: Ne abajgasd már azt a … (gyereket, macskát, kutyát, állatot). Ezt használjuk ha valaki egy állatot macerál, nyúz, piszkál, abajgat.

• Ha valaki folyton piszkál valamit, valakit, mindig rászól valakire, állandóan van egy “okos” megjegyzése pl.: ezt csináld, azt csináld, ide-oda küldi, akkor szoktuk hallani, vagy mondani: Ne abajgasd már azt a … (gyereket, macskát, kutyát, állatot). Ezt használjuk ha valaki egy állatot macerál, nyúz, piszkál, abajgat.

• Régen az ablakos tótok a bevágandó ablaküveg táblákat egy fakeretben hátukon hordozták. Ez esetben, ha netalán a hátukra estek volna, míg az üvegtábla a hátán van, elképzelhetjük, mennyire hiányozna ez bárkinek is, nem beszélve aki hordja a hátán az üveget. Nem olvastam olyan forrásról, hogy ez be is következett-e valaha, de bizton állítom, hogy senkinek nem hiányozna ez a kis baleset. Így nem csak saját, hanem a más bajával kapcsolatban is szoktuk használni: „Úgy (kellett vagy hiányzott) ez (nekem, neked vagy neki) mint az ablakos tótnak a hanyatt esés.” – Azaz egyáltalán nem hiányzik, nincs szükség rá.

• Sokáig nem lehet dolgokat, ügyeket, eseteket titokban tartani, mert az előbb-utóbb kiderül, különösen akkor nagyobb ennek az esélye, ha az többször is megismétlődik, előfordul. Leginkább a titkos szeretőt és annak való találkozásának eltitkolását megpróbáló embernek szokták mondani: Addig jár a korsó a kútra, míg a nyaka törik (eltörik, elmerül).

• Számolni kell a lehetőségekkel, ne költekezzünk anyagi erőnkön felül, valamint lehetőségeinkhez mérten alakítsuk vágyainkat.

C

• Rendkívül, borzasztóan, túlságosan, roppant módon rosszul érzi, érzem magát, magam. Cefetül érzem magam, nem kellett volna annyit innom múlt éjjel!

• Rendkívül, borzasztóan, túlságosan, roppant módon rosszul néz ki.

• Túlságosan nagyon rosszul, roppant módon érzi magát.

• A cégér vagy más néven céhjelvény a középkorban elterjedt reklám- és tájékoztató eszköz: üzlet vagy műhely elé jól láthatóan kiakasztott tárgy, vagy jelképes ábrázolás, amely jelezte a kereskedelmi vagy ipari tevékenységet. Például borbélyműhely előtt réztányér, szabóműhely előtt olló, tehát az általában használt eszközök vagy kompozíciója, esetleg a gyártott termék. Éttermek és kocsmák előtt a névadó tárgy (zöld hordó, arany szarvas stb.) lehetett kinn, mely lehetővé tette, hogy az írástudatlanok is messziről megláthassák a keresett üzletet, vagy iparost. A színes reklámfeliratok elterjedésével használata ma már inkább csak dekorációs jellegű.

• Abban az esetben használjuk, ha valaki a kelleténél erősebben megszidja embertársát, vádolja olyan cselekedettel, amit nem követett el, azaz valójában többet ír a rovására, mint amennyit megérdemel. Ilyen esetekben nem ér el vele eredményt, sőt ellenérzést, sértődést, megbánást vált ki, mert: Túllőtt a célon.

• Több esetben is használjuk:
  1. Ha mulatnak és a társaság egyik tagja folyton fizetett, csakhamar elfogyott a pénze, nem tudta tovább állni a cehhet: Nem győzte cérnával.
  2. Vagy ha sokat költekezik az asszony, az ember panaszkodik: Nem győzöm pénzzel, bankóval.
  3. De ha egy ember megüti a másikat, akkor is használhatjuk: Annyira felbosszantott, olyanokat mondott, hogy nem bírtam cérnával, lekevertem neki egy-két pofont.

• A boltosra, vendéglősre, kocsmárosra mondtuk, ha azt vettük észre, hogy becsapta a vendéget, többet számolt fel, mint amennyi járt volna érte. De használhatjuk az olyan mesteremberre is aki drágán vállalt fel munkát, vagy amikor a végső elszámoláskor sokalltuk az összeget: Hát, mester úr, ugyancsak jól megnyomta a ceruzáját!

• A bélyeges, vagyis a számon tartott lovat ellopni nagy merészség volt akkoriban, erre utal a szólás is.

• (étel v. ital) véletlenül a légcsőbe kerül és erős, görcsös köhögést okoz.

• Beletörődött a sorsába. Régen mondták ezt olyan esetekre, ha pl. egy cselédnek rossz volt a gazdája, de mégsem hagyta ott, hanem eltűrte a sok szidalmazást, bántalmazást.

D - DZ - DZS

• Gyakran előfordul, hogy önmaga mentegetőzésére különböző mentséget, szinte valószínűtlen történetet, eseményt mond el valaki. A hallgató jól tudja, hogy az illető csak mellébeszél, s ilyenkor hangzik el: Nekem hiába mondod (vagy mondja), ez csak dajka mese! Olykor hozzáteszik: Ezt még a gyerek sem hinné el!

• Ez egy tréfás kifejezés amit akkor használunk, ha rángat, rázkódik az autó, mert rosszul vezet a sofőr.

• Ha kisebb bosszúság éri az embert, amikor az eset nem különösen lényeges, inkább csak felkiáltásszerűen hangzik el hasonló értelemben, mint pl. a fene vinné el!

• Többnyire gyerekkel kapcsolatban hangzik el. Ha valami miatt a gyermek láthatóan mérges, elvörösödik, de nem szól, csak látszik, hogy megsértődött, duzzog, akkor mondja az édesanyja: No, nézzed csak, olyan mérges, mint a darázs!

• Ha valaki nagyra becsüli, többre értékeli magát, mint amennyi; dicsekszik, hogy ö ehhez is ért, meg ahhoz is, ö nem akármilyen ember, az ősei nemesek voltak, címeres ökrökkel szántottak, nagy urakkal mulattak, s most is ilyen nagy emberekkel barátkozik stb., szóval úgy kiemeli magát, hogy az öndicséretét túlzásnak tartják, akkor szokták mondani róla gúnyosan: Nem olyan ő, mint más, hegyes seggű, mint a darázs.

• Azzal az emberrel kapcsolatban mondják, aki egy bizonyos dologban hosszabb időn át ragaszkodik álláspontjához, véleményéhez, s végül enged; kérésre, meggyőzésre beadja a derekát, engedi, hogy a dolgok a másik (vagy mások) akaratának megfelelően történjenek. Pl. ha leányát az apa nem akarja a kiszemelt legényhez adni, az anya (olykor mások is) addig győzködik, amíg végül hozzájárul.

• Annak mondják, aki valamilyen neki nem tetsző vagy „rangon alulinak” tekintő munkától, feladattól húzódozik. Családon belül a szülőtől is elhangzik, ha valamelyik fél - rendszerint az anya - sajnálja, hogy a fiának, lányának olyan munkát kell végezni, amihez eddig nem volt szokva, ilyenkor mondják: Sose féltsd te Jánost, nem törik le a dereka!

• Olyan esetekre vonatkozik, amikor az ember valamilyen üggyel kapcsolatban igen keményen, mereven, makacsul ragaszkodik az álláspontjához. Egyáltalában nem, vagy csak nagyon nehezen lehet meggyőzni és megnyerni a dolog érdekében. Az ilyen emberről mondják pl. Ez a Sándor bácsi kemény, mint a dió. Olyan ügyekkel, dolgokkal kapcsolatban is, amelyeknek az elintézése, elvégzése nem kis gondot, nehézséget jelent, általánosságban szokás mondani: No, ez kemény dió!

• Az ábrándozó személyről - többnyire gyermekről, ifjúról – mondják, aki olyasmit szeretne elérni, megszerezni, megvásárolni, aminek nincs meg a feltétele sem anyagi, sem egyéb körülmények miatt.

• Az olyan emberről, aki közösségi együttlétek alkalmával nem kapcsolódik be a beszélgetésbe, csak hallgat, de azért mindenre figyel és fülel, nem kedvező a vélemény. Vannak csendes, szótlan emberek, akiknek ezt a tulajdonságát mindenki ismeri; ezekre nem vonatkozik ez a mondás, hanem azokra, akik egy-egy alkalommal valamilyen ok miatt - a ne szólj szám, nem fáj fejem alapján - hallgatnak, s a beszéd témájáról nem mondják el a véleményüket, gondolatukat. Elhangzik ez a mondás akkor is, ha a szülő felelősségre vonja a gyermekét valamilyen tette miatt, de az meg sem szólal ijedtében, félelmében vagy bűntudatában: Hallgat, mint süket disznó a búzában (vö. Hallgat, mint a csuka, Fülel, mint a bagoly).