Ott hagy csapot, papot

Váratlanul elmegy. Félbeszakítja tevékenységét, munkáját, esetleg egy beszélgetést és elrohan.

Akkor mondják, ha valaki dolgavégezetlenül távozik. Nemigen szól senkinek, csak lelép, nem törődik azzal, hogy mi történik azután.

Azt jelenti ez a szólás: 'mindent, ami fontos volt számára, felelőtlenül, meggondolatlanul elhagy’. Máskor meg ebben az értelemben használjuk: 'elmegy, semmivel sem törődve, félbehagyva valami megkezdett munkát’ vagy „hirtelen, búcsú nélkül távozik”.

Az a meglehetősen ritka eset ez, hogy egy szólás nem valamely feledésbe merült régi szokásból, találó megfigyelésből vagy babonából származik, hanem magyar irodalmi műből szakadt ki. Petőfi Sándor Csokonai című verse a szólás forrása. Csokonai Vitéz Mihály nemcsak kiváló költő, hanem olyan egyéniség is volt, akinek élő alakja, derűre, életörömre született embersége is soká fennmaradt a hozzá fűződő mendemondákban, adomákban. Petőfi verse azt 4 derűs, társaságot kedvelő Csokonait állítja elénk, aki mikor egy pap barátjától átmegy a szomszédba, hogy hordóba való csapot kérje kölcsön, s ott egy lagzi kellős közepébe csöppen, megfeledkezik vendéglátó házigazdájáról is, pedig ez a hordó lyukra szorított tenyérrel várja a pincében.

A Petőfi-vers csattanója:

És ím az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot mindent felejtett

Csokonai Vitéz Mihály.

A vers utolsó előtti sorából alakult a szólás.